2010.02.10.
09:11

Írta: Dolly Windsor

Nemzeti Színház: Tartuffe

Mindig is tudtam, hogy Alföldi Róbert nem egyszerű eset. Sajnos azonban idáig nem volt lehetőségem megnézni egyetlen darabját se, pedig kétségkívül tanulságos lehet egy-egy rendezése azok számára, akik nem akarnak 3500 Ft-ot, vagy még többet költeni egy IQ-rombolásra.

Ezzel nem azt mondom, hogy az amúgy számomra egész szimpatikus Alföldi egy rossz rendező, de meg kell hagyni, a Tartuffe című, - eredetileg Moliére, - darabja nem nyűgözött le. Sőt. Mivel egy gimnáziumi kötelező olvasmányról van szó, nem hiszem, hogy részletesen kell ismertetni a történetet, de a feledékenyek számára itt van némi összefoglaló:

Orgon (Stohl András), a foglalkozása végett sokat utazó családapa találkozik Tartuffe-el (László Zsolt), a szegény, ám ízig-vérig istenfélő emberrel a templomban, ahol ez a koldus igen határozottan ad hangot a hit általi elkötelezettségének. Ez a jelenet igen szimpatikussá válik Orgonnak, aki rögtön fel is fogadja családjához Tartuffe-öt. A nézők számára nem titkolt, ám soha ki nem mondott oka ennek a cselekedetnek a féltékenység és bizalmatlanság, melyet rokonai, és legfőképpen felesége iránt táplált a ház ura.
Habár Orgon szinte beleszeret "alkalmazottjába", hozzátartozói nem igen örülnek a hívatlan vendégnek. Az egyetlen személy, aki a családapán kívül rajongása tárgyává tette a fura férfiút, az Pernellé asszony (Csoma Judit), Orgon édesanyja. Számára amúgy is meglehetősen furcsa a helyzet, tekintve hogy Elmira (Udvaros Dorottya), a ház úrnője csak nemrég házasodott be a családba, így nem vérrokona egyetlen gyermeknek sem.
Egy szó, mint száz, Orgonnak komoly elhatározásai vannak, hozzá szeretné adni lányát, Mariane-t (Gáspár Kata) Tartuffe-höz, ezzel nemet mondva a már jóideje próbálkozó Valérnak (Hevér Gábor), akivel kölcsönös a lány szerelme. Ez az esküvő pedig nem csak Mariane-nak és Valérnek tenne keresztbe, hanem Orgon fiának, Damis-nak (Haumann Máté) is, aki már a saját menyegzőjét tervezi Valér húgával. 
Mivel az apa hajthatatlan, Elmira elhatározza, hogy megmenti valahogy mostohagyermekei sorsát, így behívatja magához a nemrég szerelmi vallomással előrukkolt Tartuffe-öt. Férjét az asztal alá bújtatja, mondván, itt megbizonyosodhat arról, hogy kedveltje nem olyan igaz ember, mint amilyennek mondja magát.

Ennél a pontnál válik el az eredeti szöveg és a darab útja. Moliére happy enddel fejezi be az utolsó felvonást, belezsúfolva az amúgy egy családon belül játszódó történetbe a királyt is (az ő idejében nem adhattak ki művet enélkül). Nála Tartuffe elnyeri méltó büntetését miután Orgon rájön, hogy feleségét zaklatták.
Alföldi egy kicsit másként értelmezte a végét. Elhagyta az egész "király-sztorit", s hagyta, hogy Tartuffe a férj füle hallatára erőszakolja meg Elmirát, aki nincs annyira kétségbeesve, mint amennyire azt elvárhatjuk egy tisztességes feleségtől. Ezt követően Tartuffe kalap-kabát, fogja magát, és az előzőleg a nevére iratott ház tulajdonjogával a zsebében beköltözik véglegesen a házba, és egy bírói végzés alapján kilakoltatja a jónépet.

Mindez akár érdekes is lehetne, ha a kedves néző el tudna vonatkoztatni a sok cseszdmeg, baszdmeg, valamint geci mondattöltelékektől. Nem vagyok prűd. Nem sápadok el, ha valaki ezeket a szavakat használja. De részemről egy 17.századi író darabjában ne legyenek ilyenek, még akkor sem, ha a mai fiatalság ezeken nevet a legjobban. Még a díszlethez tartozó világítószemű robotkutyákat is elnéztem volna, ha nem káromkodnak folyton folyvást, valamint nem a szexualitás lenne a fő motívum. Rendben van, Elmirát magáévá teszi a hormonjaival nem bíró Tartuffe, de hogy a darabot végigkísérje a felálló hímtagok metaforája, és a spontán elélvező komornák egyik jeles tagja, hát... nem éppen a legjobb döntés. Ha azt nézzük, hogy leginkább a gimnazisták kiváncsiak a kötelező olvasmányra, nem helyes, ha a szórakoztatás és bulvárosodás érdekében a szexre és káromkodásra fókuszálnak.
Bár sokan azt mondták, hogy ettől el lehet, - sőt mi több, el kell, - vonatkoztatni, szerintem a történet és részben a szöveghűség rendkívül fontos egy klasszikus darabnál. Mit szólnánk ugyanis, ha Rómeó egy "Kő kóla?" megszólítással bolondítaná magába a gyönyörű Júliát?

Mindezektől függetlenül a színészek kihozták a lehető legtöbbet a darabból. Aki pedig azt hiszi, hogy Stohl András megmaradt a Csillag Születik szintjén, és most is a lépcsőről potyog le, az nagyon téved. Stohl igenis jó színész, kiválóan hozta Orgon szerepét, ő volt az, aki leginkább az eredeti karakterre építette fel a szerepét. Ez azonban még nem azt jelenti, hogy érdemes ennyi pénzt kiadni ezért az előadásért...

Szereplők: László Zsolt, Csoma Judit, Stohl András, Udvaros Dorottya, Haumann Máté, Murányi Tünde, Gáspár Kata, Hevér Gábor, Rátóti Zoltán
Rendező: Alföldi Róbert
 

Szólj hozzá!

Címkék: nemzeti alföldi róbert tartuffe

A bejegyzés trackback címe:

https://vagynemlenni.blog.hu/api/trackback/id/tr861744779

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása