Valljuk be, hogy nem mindig örülünk az Amerikából érkező dolgoknak. Bár a sajtburger, a kóla és az "amcsiromcsivígcsi" filmkategória általában nagy népszerűségnek örvend, a gazdasági világválságot azonban mindenki visszaküldené a feladónak...
Nos, az Avenue Q című előadáshoz csak azért nem álltam hozzá szkeptikusan, mert a Youtube-világnak köszönhetően volt már szerencsém egy-két betétdalához (If you were gay, Internet is for porn), és bár kínos témákat feszegettek, úgy éreztem, ezt látnom kell!
Így kerültem a Centrál Színházba, ahol a hatalmas reményeimet maximálisan kielégítették a színészek, és Harangi Mária rendezőnő. A kis színházat percek alatt átjárta a felhőtlen boldogság; itt ülünk egy darabon, amiben nem Hamlet hadovál, de nem is erőltetik ránk a "b***meg a k***a anyád"- féle szövegeket, és ahol nyugodtan hátradőlhetünk, mert úgysem gyilkolnak meg senkit, és a szomorúbb jelenetek is csak azért vannak, hogy kapjunk levegőt két röhögőgörcs közepette.
A darabról annyit illik tudni, hogy főszereplője a frissdiplomás Princeton (Vári- Kovács Péter), aki új lakását magától Michael Jacksontól (Serbán Attila) bérli. Az eredeti, amerikai felállásban egyébként MJ helyett Gary Coleman a főbérlő, aki számunkra körülbelül annyira ismerős, mint tengerentúli barátainknak Zámbó Jimmy lehet. No, de a Centrálban Jacko-é a terep, akinek a szövegébe nagyon kreatívan beleépítették, hogy az igazi énekes sajnos már nincs közöttünk, így a színpadi változat lett a valódi Jackson, aki a média ádáz világa elől szökött meg a Révay utcába. Kiváncsi lennék, hogy az énekes halála előtt mikkel poénkodott Serbán Attila...
Egy szó, mint száz, Princeton megérkezik az Avenue Q-ra, ahol a szomszédság rögtön a kegyeibe fogadja. Megismerkedik Briannel (Simon Kornél), aki felségével, Sente Stével (Radnay Csilla) él a különös utcában, valamint a meleg-nem meleg kérdés feszegető Roddal (Vári-Kovács Péter) és Nickyvel (Janicsek Péter), a pornófüggő Kuki Mumussal (Janicsek Péter), és a tanárnő Kate-tel (Balogh Anna) is. Habár mindez nagyon gyerekesnek és roppant vérlázítónak tűnik, a darab nézése során egy cseppet sem éreztem azt, hogy a., nekem el kell fogadnom a melegeket, mert a törvény azt mondja b., a pornó rossz dolog c., miért van ennyi szerencsétlen szingli nő ezen a földön, mint Kate??
Sőt! Rájöttem, hogy a melegeket azért kell elfogadni, mert néha őket jobban megviseli ez a dolog, mint a környezetüket, és az pornónézés sem a legnagyobb bűn, valamint konstatáltam, hogy aki szingli, az nem biztos, hogy egyben egy örök vesztes is.
Attól függetlenül, hogy minden "égetően fontos" téma benne van a darabban, a legnagyobb kérdés mégis az, hogy mi is a célunk, mi a célja a szereplőknek az életben? Na meg hát, hogy lehet azt megvalósítani? Kate egy saját "mumusiskoláról" (az Avenue Q-i kisebbség a mumusok) álmodozik, ahol Mrs. Baszatlan nem teszi ki folyamatosan megaláztatásnak őt, Princeton célja a célja megtalálása és persze Kate kegyeinek megszerzése, Rod a homoszexualitásával szeretne révben érni, Nicky pedig Rod problémáit kutatná. És hiába tesz keresztbe Mrs. B., vagy a nagyon attraktív Lucy, akinek Princeton-ra fáj a foga, az utca lakói mindent megoldanak. Ha kell, akkor még Kuki Mumus is hajlandó mélyen a zsebébe nyúlni, hogy megvalósítsa Kate álmát, és hozzájárul az iskola finanszírozásához.
A darab bravúros. Anélkül szeretne rávilágítani a közélet problémáira, hogy meg akarná váltani a világot. Szex, szerelem, pénz, munkahely, házastársak konfliktusa, elfogadás. Igen, ezek azok, amik a leginkább jellemzik az Avenue Q- A mi utcánk ~2 órás műsorát. Mindezt pedig úgy kapjuk meg, nem győzöm hangsúlyozni, hogy még talán a legprűdebb színházbajárók is jókat kacagnak a lazább erkölcsű nézőkkel együtt.
Az pedig csak emeli az előadás fényét, hogy a hét színész tizenkét karakter bőrébe bújva, a Budapest Bábszínház mesés bábfiguráival játssza végig ezt a különleges műsort.
Szereplők: Vári-Kovács Péter, Balogh Anna, Janicsek Péter, Radnay Csilla, Serbán Attila, Simon Kornél, Andrádi Zsanett
Rendező: Harangi Márta
