Pontosan egy hétig halogattam a bejegyzés elkészítését, hogy mégiscsak érlelődjön bennem a kritika, ami hirtelen felindulásból talán még negatívabban hatott volna, mint most.
Én, mint A kategóriás Monty Python- rajongó, hatalmas reményekkel indultam neki ennek a darabnak, mondván, ami Eric Idle kezei közül kikerül, az rossz nem lehet. A szereposztást meglesve pedig még jobban fellélegeztem, hiszen Szerednyey Béla mindig is a kedvenceim közé tartozott. Habár a Csillag Születik című "hiperszuperprodukcióból" megismert Szirtes Tamás humorérzéke számomra mindig is kétségbevonható volt, meg voltam győződve arról, hogy rendezőként azért mégis megmutatja a foga fehérjét. Na igen...
Tipikus, hogy a magyar színházi élet nem fogadja el a dolgok eredeti formáját, mindig kell valami, amit hozzátesz, elvesz, átalakít. Így lett a Spamalot is egy jó nagy magyar zűrzavar. Kezdjük ott, hogy a főszereplő Arthur királyt alakító Szerednyey valószínűleg úgy gondolta, hogy tett már le annyit az asztalra, hogy most ne adjon bele apait-anyait, úgyhogy megállt a színpad közepén, és szinte látványosan leeresztett. Kedvem lett volna csókokat dobálni neki, mondván, már az is hatalmas kegy, hogy egyáltalán felmondja nekünk a szövegét. Mikor megbékéltem a siralmas valósággal, már jött a következő pofon: a borzasztó szóviccek! Tudom, az embernek nagyok az igényei a Gyalog Galopp film Galla Miklós-féle fordítása után, de ez még a kisigényűeknek sem tetszhet! Nem tudtam, hogy elaludjak-e, vagy az előttem ülő székbe verjem a fejemet, annyira fantázia nélküli, szókincskímélő poénokat sütöttek el a színészek. Az első felvonás "hab a tortán"-ja volt a Tó úrnője (Balogh Anna), aki bár a filmben nem tette tiszteletét, a darabban kitüntetett figyelmet kapott. Sajnos.
A történet egyébként elmesélhetetlenül katyvaszos, ha valakit érdekel, ajánlott a filmet megnéznie. A fő vonal az, hogy Arthur király összegyűjti a Kerekasztal Lovagjait, akik számos kalandot élnek át, mint például megismerkednek a Lovagokkal, akik azt mondják: "Ni!", valamint összetűzésbe kerülnek egy igen harcos kedvű nyúllal is. A színdarab megnézése előtt érdemes beszerezni a Brian élete című szintén Monty Python klasszikust, mert a világhírű Always Look On The Bright Side Of Life betétdal is felcsendül a Spamalotban. (Ami számomra igen felháborító, mert azért mégse keverjük a szezont a fazonnal... )
Abban egyébként biztos vagyok, hogy erre a darabra költötte a Madách Színház az utolsó fityingjét is. Csak hogy valami pozitívat is mondjak: a jelmezek egyszerűen lenyűgözőek voltak, és valljuk be, a díszlet sem pár odahányt kartonpapírból állt. Ez bizony a "többe kerül a leves mint a hús" tipikus esete. Nos, további pozitívumnak mondhatjuk a második felvonást, ami kétségkívül több érdekes és jó jelenetet tartalmazott, mint előde. Kétségkívül egy látványilag igen figyelemreméltó, ám értelmileg hanyagolandó mozzanata volt a darabnak a "Magyarok nélkül" dal előadása, mely a szövegfordító Bárány Ferenc tollából származik, és még véletlenül sem vicces. Értem én, hogy magyarok vagyunk, és egy magyar drámaíróról elnevezett magyar színházban ülünk, de könyörgöm, mi a nyavalyát keresünk mi egy Monty Python darabban?! Miért kell Arthur király szájába adni olyan blődséget, hogy ő fel akar lépni a Madách Színházban a magyarok előtt? És neki magyar lovagok kellenek? Valamint miért kell megjelennie az összes Magyarországra jellemző népcsoport képviselőjének pár táncosának? De tényleg, miért fényezzük még itt is magunkat?! Valóban, egy csodás ország vagyunk, sokszínű kultúrával, de ez még az angol humornál is abszurdabb lépés volt Szirtes Tamástól. Siralmas volt látni, ahogy beleerőltették az egész témát a Spamalotba, ami akárhogy is nézzük, a brit történelem egyik jeles mozzanatát dolgozza fel. Az pedig jelenleg mindegy, hogy milyen formában.
A népruhás-csujjogatós táncika után a kegyelemdöfést a "sünöző" lovagok adták, visszaidézve elmúlt éveink polgári forradalmainak eseményeit. A kedves közönség humorérzékét bizonyított az, így mellesleg megjegyezve,- hogy ezen a viccen kacagtak a leghangosabban.
A menthetetlen mentésével az abszolút mellékszereplő Weil Róbert - Sir Robin szerepében- próbálkozott meg, s becsületére legyen mondva, sikerült is neki. Mellette még kiemelném Hujber Ferenc alakítását, aki a meleg Herbert herceg bőrébe bújva emelte a darab fényét. Roppantul sajnáltam, hogy se Szerednyey, se Galbenisz Tomasz, se Hajdu Steve nem játszott úgy, ahogy kellett volna, bár az utóbbitól őszintén megmondva nem is vártam semmit.
Szereplők: Szerednyey Béla, Balogh Anna, Posta Victor, Hajdu István, Weil Róbert, Ömböli Pál, Hujber Ferenc, Galbenisz Tomasz
Rendező: Szirtes Tamás
